I first met Anna Tardos in person in the summer of 2009 at the Rosa Sensat Conference in Barcelona. There must have been more than 400 early childhood professionals in the room. In her first lecture, she showed a video of a small child losing his balance and falling to the floor, which prompted loud laughter from the audience. Anna remained motionless for a few brief seconds, with a very serious expression and a solemn demeanor, and then asked us, “What is so funny?” “What is it that makes you laugh so much?” Two pointed questions, followed by an immediate and absolute silence, which she allowed to last for what seemed like an eternity before resuming her talk. I was deeply impressed. More than that, I was fascinated by the way she understood and approached the education of infants and young children, and so I immediately began my training at Lóczy.

In 2013, she invited me to undertake a research project, to which she added another task that was crucial to her: she asked me to review the Spanish translations of Pikler-related articles, because, in her view, Spanish-speaking participants in the training courses, as a whole, showed significant misunderstandings of both concepts and meaning. That request became the starting point for two books: Bañando al bebé. El arte del cuidado, published that same year, and Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras, published in 2017, which Timea Juhasz and I reviewed sentence by sentence. Without a doubt, we found misunderstandings, assumptions and implied meanings, as well as the occasional passage that had not been understood at all.

At the farewell party at the end of my research placement, she gave me a curious wooden toy, made of rods of two different thicknesses fitted inside one another. When I opened the package, I must have looked surprised, because Anna explained to me with a warm smile that the toy represented Lóczy; if you removed any one of the rods, the whole toy fell apart.

In reality, she had given me a fundamental clue that would enable me to carry out the scientific research I was proposing. Ever since, it has guided both my training as a Pikler pedagogue and my research into The Pikler Educator in the Morning, and what I have found has been fascinating.

Indeed, just as Anna pointed out to me, Pikler education is a complete educational system, dialectically constructed by and for the infant and young child, in which the different elements influence one another. And the most remarkable thing of all is that they generate a healthy psyche.

From the opposite perspective—the metaphysical, linear and static perspective that is so common among professionals working with young children—this education is simply incomprehensible. This accounts for a significant part of the misunderstandings that were so concerning to Anna.

It requires a change of perspective, and that is what we are working on.

2009 nyarán ismertem meg személyesen Tardos Annát a barcelonai Rosa Sensat konferencián. Több, mint 400 kisgyermekneveléssel foglalkozó szakember lehetett a teremben. Első előadásán egy kisgyermekről készült videót mutatott be, aki elvesztette az egyensúlyát és a földre esett, mire a közönség hangos nevetésben tört ki. Anna néhány másodpercig mozdulatlanul maradt, nagyon komoly arckifejezéssel és ünnepélyes tartással, majd megkérdezte tőlünk: „Mi olyan mulatságos?”, „Mi az, amin ennyire nevettek?” Két éles kérdés, amelyekre azonnal síri csend lett a válasz. Anna pedig hagyta, hogy ez a csend egy örökkévalóságnak tűnő ideig tartson, mielőtt folytatta volna az előadását. Mélyen megérintett. Sőt, lenyűgözött az a mód, ahogyan a kisgyermekkorról gondolkodott és ahogyan a kisgyermekek nevelését értelmezte, ezért azonnal megkezdtem a képzésemet a Lóczyban.

2013-ban felkért, hogy vegyek részt egy kutatási ösztöndíjas időszakon, amelyhez egy számára alapvető fontosságú feladatot is társított: kérte, hogy nézzem át a spanyol nyelvre lefordított pikleri tanulmányok fordításait, mert véleménye szerint a spanyol anyanyelvű résztvevők a képzéseken összességében jelentős megértési és fogalmi hibákat mutattak. Ez a felkérés két könyv megszületéséhez vezetett: a Bañando al bebé. El arte del cuidado című, 2013-ban megjelent kötethez, valamint a Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras című, 2017-ben kiadott könyvhöz, amelyet Juhász Tímea és én mondatról mondatra átnéztünk. Valóban találtunk félreértéseket, belemagyarázásokat, valamint egy-két olyan részt is, amelyet egyáltalán nem értettek meg.

Anna a kutatási időszak végén rendezett búcsúesten egy különös fajátékot ajándékozott nekem: különböző vastagságú, egymásba illeszkedő rudakból állt. Amikor kibontottam a csomagot, bizonyára meglepett arcot vághattam, mert Anna meleg mosollyal elmagyarázta, hogy ez a játék a Lóczyt jelképezi; ha csak az egyik rudat is eltávolítjuk, az egész játék szétesik.

Valójában egy alapvető fontosságú nyomot adott nekem ahhoz, hogy elvégezhessem azt a tudományos kutatást, amelyre vállalkoztam. Azóta ez vezérelte mind a pikleri pedagógusként folytatott képzésemet, mind A jó pikleri nevelő reggel című kutatásomat, és amit találtam, lenyűgöző.

Ahogyan Anna sokszor rámutatott, a pikleri nevelés egy teljes, egységes oktatási-nevelési rendszer, amelyet dialektikusan a csecsemő és a kisgyermek alakít és amely a csecsemőért és a kisgyermekért jött létre. Az egyes elemei kölcsönösen hatnak egymásra, és mind közül talán a leglenyűgözőbb, hogy egészséges pszichikumot hoznak létre.

Ezzel szemben a metafizikus, lineáris és statikus szemléletből kiindulva – amely oly sok gyermekekkel foglalkozó szakember gondolkodására jellemző – ez a pedagógiai szemlélet egyszerűen érthetetlen. Innen ered az Annát olyannyira aggasztó félreértések jelentős része is.

Ehhez szemléletváltásra van szükség – és mi ezen dolgozunk.

Im Sommer 2009 lernte ich Anna Tardos persönlich bei den Jornadas de Rosa Sensat in Barcelona kennen. In dem Saal befanden sich mehr als 400 Fachkräfte aus dem Bereich der frühen Kindheit. In ihrem ersten Vortrag zeigte sie ein Video von einem kleinen Kind, das das Gleichgewicht verlor und zu Boden fiel, woraufhin im Publikum lautes Gelächter ausbrach. Anna blieb einige kurze Sekunden regungslos, mit sehr ernstem Gesichtsausdruck und einer feierlichen Haltung, und fragte uns dann: „Was ist daran so lustig?“ „Was bringt euch so sehr zum Lachen?“ Zwei präzise Fragen, auf die unmittelbar eine tiefe Stille folgte. Anna ließ diese Stille eine Ewigkeit andauern, bevor sie ihren Vortrag fortsetzte. Das hat mich tief beeindruckt. Mehr noch: Mich faszinierte ihre Art, die frühe Kindheit zu verstehen und Kinder zu erziehen, und so begann ich unmittelbar darauf meine Ausbildung im Lóczy.

2013 lud sie mich zu einem Forschungsaufenthalt ein, mit dem sie eine weitere Aufgabe verband, die für sie von grundlegender Bedeutung war: Sie bat mich, die spanischen Übersetzungen der auf Spanisch übersetzten Pikler-Artikel zu überprüfen, da ihrer Ansicht nach die spanischsprachigen Teilnehmerinnen und Teilnehmer der Ausbildung insgesamt erhebliche Verständnis- und Begriffsfehler zeigten. Aus dieser Anfrage gingen zwei Bücher hervor: Bañando al bebé. El arte del cuidado, das noch im selben Jahr veröffentlicht wurde, und Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras, das 2017 erschien und das Timea Juhazs und ich Satz für Satz überprüften. Zweifellos fanden wir Missverständnisse, implizite Annahmen und darüber hinaus auch die eine oder andere Passage, die überhaupt nicht verstanden worden war.

Beim Abschiedsfest am Ende meines Forschungsaufenthalts schenkte sie mir ein kurioses Holzspielzeug, das aus Stäben mit zwei unterschiedlichen Durchmessern bestand, die ineinandergesteckt waren. Als ich das Paket öffnete, muss ich wohl überrascht ausgesehen haben, denn Anna erklärte mir mit einem warmen Lächeln, dass dieses Spielzeug Lóczy symbolisiere: Wenn man auch nur einen der Stäbe entferne, falle das ganze Spielzeug auseinander.

In Wirklichkeit hatte sie mir damit einen grundlegenden Hinweis gegeben, der mir ermöglichen sollte, die wissenschaftliche Untersuchung durchzuführen, die ich mir vorgenommen hatte. Seitdem hat dieser Hinweis sowohl meine Ausbildung als Pikler-Pädagogin als auch meine Forschung zu La educadora pikleriana de buena mañana geleitet, und was ich dabei herausgefunden habe, ist faszinierend.

Tatsächlich ist die Pikler-Pädagogik, genau wie Anna mir aufgezeigt hatte, ein vollständiges pädagogisches System, das dialektisch vom und für das Baby und das kleine Kind aufgebaut ist. Seine einzelnen Elemente beeinflussen sich gegenseitig, und das Faszinierendste von allem ist, dass sie eine gesunde Psyche hervorbringen.

Aus der entgegengesetzten Perspektive – aus der metaphysischen, linearen und statischen Perspektive, die bei so vielen Fachkräften in der frühen Kindheit vorherrscht – ist diese Pädagogik schlichtweg unverständlich. Darin liegt ein wesentlicher Teil jener Missverständnisse begründet, die für Anna so besorgniserregend waren.

Es bedeutet, die Perspektive zu verändern – und genau daran arbeiten wir.

Conocí personalmente a Anna Tardos el verano de 2009 en las Jornadas de Rosa Sensat en Barcelona. Estaríamos en la sala más de 400 profesionales de la primera infancia. En su primera lección presentó un vídeo de un niño pequeño que perdía el equilibrio y caía al suelo, lo que provocó sonoras risas en la audiencia. Anna, tras unos breves segundos inmóvil, con gesto muy serio y actitud solemne, nos preguntó “¿Qué es tan divertido?”, “¿Qué es lo que os hace reír tanto?” Dos agudas preguntas, cuya respuesta fue un inmediato silencio sepulcral que ella dejó durar una eternidad antes de retomar su discurso. Me impresionó profundamente. Es más, me fascinó su manera de entender y educar a la primera infancia, por lo que inmediatamente comencé a formarme en Lóczy. 

En 2013 me invitó a realizar una estancia de investigación, a la que añadió otra tarea para ella fundamental: me pidió que revisara las traducciones de los artículos piklerianos traducidos al español, porque en su opinión los participantes hispanohablantes de los cursos de formación en conjunto mostrábamos significativos errores de comprensión y concepto. Esa demanda fue el origen de dos libros: Bañando al bebé. El arte del cuidado aquel mismo año, y Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras, publicado en 2017, que Timea Juhazs y yo revisamos frase a frase. Sin lugar a dudas encontramos malentendidos, sobrentendidos además de algún que otro no entendido en absoluto. En la fiesta de despedida de la estancia me regaló un curioso juguete de madera, con varillas de dos grosores encajadas unas dentro de otras. Cuando abrí el paquete debí de poner cara de sorpresa, porque Anna con una cálida sonrisa me explicó que ese juguete representaba a Lóczy; que, si quitaba alguna de las varillas, el juguete se desbarataba. 
En realidad, me regaló una fundamental pista para poder realizar la investigación científica que me proponía. Desde entonces, ha guiado tanto mi formación como pedagoga Pikler como la investigación sobre La educadora pikleriana de buena mañana, y lo que he encontrado es fascinante. Efectivamente, tal como Anna me señaló, la educación pikleriana es un sistema educativo al completo construido dialécticamente por y para el bebé y niño pequeño, cuyos elementos influyen unos en otros, y lo más espectacular de todo, generan psiquismo sano. Desde la perspectiva opuesta, la metafísica, lineal y estática, que es la habitual de tantas profesionales de la infancia, esta educación es simplemente incomprensible. De ahí buena parte de esos malentendidos tan preocupantes para ella. Implica cambiar la perspectiva y en ello estamos. 

Conheci Anna Tardos pessoalmente no verão de 2009, nas Jornadas de Rosa Sensat, em Barcelona. Na sala estariam mais de 400 profissionais da primeira infância. Na sua primeira aula, apresentou um vídeo de uma criança pequena que perdia o equilíbrio e caía no chão, o que provocou sonoras gargalhadas na audiência. Anna permaneceu imóvel durante alguns segundos, com uma expressão muito séria e uma atitude solene, e perguntou-nos: “O que é assim tão divertido?”, “O que vos faz rir tanto?” Duas perguntas incisivas, às quais se seguiu imediatamente um silêncio sepulcral, que ela deixou durar uma eternidade antes de retomar o seu discurso. Fiquei profundamente impressionada. Mais do que isso, fiquei fascinada pela sua maneira de compreender e educar as crianças na primeira infância e, por isso, comecei imediatamente a minha formação no Lóczy.

Em 2013, convidou-me para realizar um período de investigação, ao qual acrescentou uma outra tarefa que para ela era fundamental: pediu-me que revisse as traduções para espanhol dos artigos piklerianos, porque, na sua opinião, os participantes de língua espanhola dos cursos de formação, no seu conjunto, apresentavam erros significativos de compreensão e de conceitos. Essa solicitação deu origem a dois livros: Bañando al bebé. El arte del cuidado, publicado nesse mesmo ano, e Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras, publicado em 2017, que Timea Juhazs e eu revimos frase por frase. Sem dúvida, encontrámos mal-entendidos, interpretações implícitas, bem como uma ou outra coisa que não tinha sido compreendida de todo.

Na festa de despedida do período de investigação, ofereceu-me um curioso brinquedo de madeira, composto por varetas de duas espessuras, encaixadas umas dentro das outras. Quando abri o pacote, devo ter feito uma expressão de surpresa, porque Anna explicou-me, com um sorriso caloroso, que aquele brinquedo representava Lóczy; se retirássemos uma das varetas, o brinquedo desmontava-se por completo.

Na realidade, ofereceu-me uma pista fundamental para poder realizar a investigação científica a que me tinha proposto. Desde então, essa pista tem orientado tanto a minha formação como pedagoga Pikler como a minha investigação sobre La educadora pikleriana de buena mañana, e aquilo que descobri é fascinante.

Com efeito, tal como Anna me assinalou, a educação Pikler é um sistema educativo completo, construído dialeticamente pela e para a criança pequena e o bebé, cujos elementos influenciam uns aos outros. E o mais extraordinário de tudo é que geram uma psique saudável.

A partir da perspetiva oposta, metafísica, linear e estática, que é habitual em tantas profissionais da infância, esta educação é simplesmente incompreensível. Daí advém uma parte significativa desses mal-entendidos que tanto preocupavam Anna.

Implica mudar a perspetiva — e é nisso que estamos a trabalhar.

J’ai rencontré Anna Tardos personnellement à l’été 2009, lors des Journées de Rosa Sensat à Barcelone. Nous devions être plus de 400 professionnels de la petite enfance dans la salle. Lors de sa première intervention, elle nous a présenté une vidéo d’un jeune enfant qui perdait l’équilibre et tombait au sol, ce qui a provoqué de grands éclats de rire dans l’auditoire. Anna est restée immobile pendant quelques secondes, avec une expression très sérieuse et une attitude solennelle, puis elle nous a demandé : « Qu’est-ce qu’il y a de si drôle ? » « Qu’est-ce qui vous fait autant rire ? » Deux questions incisives, auxquelles a immédiatement répondu un silence de plomb, qu’elle a laissé durer une éternité avant de reprendre son discours. J’ai été profondément impressionnée. Plus encore, j’ai été fascinée par sa manière de comprendre et d’éduquer les tout-petits, et j’ai donc immédiatement commencé ma formation à Lóczy.

En 2013, elle m’a invitée à effectuer un séjour de recherche, auquel elle a ajouté une autre tâche qui était pour elle fondamentale : elle m’a demandé de revoir les traductions en espagnol des articles piklériens, car, selon elle, les participants hispanophones aux formations, dans leur ensemble, manifestaient d’importantes erreurs de compréhension et de conception. Cette demande a été à l’origine de deux livres : Bañando al bebé. El arte del cuidado, publié la même année, et Claves de la educación Pikler-Lóczy. Compilación de 20 artículos escritos por sus creadoras, publié en 2017, que Timea Juhazs et moi avons révisé phrase par phrase. Sans aucun doute, nous avons trouvé des malentendus, des sous-entendus, ainsi que l’un ou l’autre passage qui n’avait tout simplement pas été compris.

Lors de la fête organisée à la fin de mon séjour de recherche, elle m’a offert un curieux jouet en bois, composé de tiges de deux épaisseurs différentes, emboîtées les unes dans les autres. Lorsque j’ai ouvert le paquet, j’ai probablement affiché un air surpris, car Anna m’a expliqué avec un sourire chaleureux que ce jouet représentait Lóczy : si l’on retirait l’une des tiges, le jouet tout entier se désagrégeait.

En réalité, elle m’avait donné une piste fondamentale pour pouvoir mener à bien la recherche scientifique que je me proposais d’entreprendre. Depuis lors, cette piste a guidé aussi bien ma formation de pédagogue Pikler que ma recherche sur La educadora pikleriana de buena mañana, et ce que j’ai découvert est fascinant.

En effet, comme Anna me l’avait indiqué, l’éducation Pikler est un système éducatif complet, construit dialectiquement par et pour le bébé et le jeune enfant, dont les différents éléments s’influencent mutuellement. Et le plus extraordinaire de tout est qu’ils contribuent à la construction d’un psychisme sain.

À l’inverse, dans la perspective métaphysique, linéaire et statique qui est habituelle chez tant de professionnelles de la petite enfance, cette éducation est tout simplement incompréhensible. C’est là que se trouve une grande partie de ces malentendus qui préoccupaient tant Anna.

Cela implique de changer de perspective — et c’est ce à quoi nous travaillons.