Beginning in 1997, we invited Anna Tardos and Ute Strub to Vienna on a regular basis to lead seminars, and we founded the Austrian Pikler–Hengstenberg Society. The first observation visits to Budapest gave rise to the idea of offering German-language seminars on site, as well as to the SpielRaum movement and an international working group that met regularly in Germany, Austria, and Budapest. Colleagues from Switzerland and the Netherlands joined the group later. Together, we also developed and organised the first Pikler conferences in Salzburg. 

As interest in the Pikler Approach continued to grow, so did the need for high-quality initial and continuing professional training. After numerous discussions, I was finally able to persuade Anna Tardos to develop a structured Pikler training concept, whose implementation subsequently found a professional organisational framework in the form of Pikler Verband Europa. 

In this presentation, I will describe this process and explore the challenges it involved. 

Is training necessary, and why? This question occupied Anna and me greatly at the outset, because our foremost concern was to ensure that the Pikler Approach would not be misunderstood as merely a method. On the one hand, we regarded high-quality training as the best possible way of preventing such a misunderstanding. On the other hand, we also felt a responsibility to design a curriculum that would support participants in developing their professional competence and professional identity. We were convinced that this was essential for a genuine understanding of the Pikler Approach and for its competent and responsible transmission to others. 

Above all, I would also like to reflect on the quality of our collaboration. How did we achieve this goal? What role did Anna play in the process? How did our collaboration develop, and how did we benefit from one another? 

Finally, I will discuss how it became evident to us that the Pikler® training curriculum has been successful—both in work with parents and in the work of professionals, especially educators working with young children. 

1997-től kezdve rendszeresen hívtuk meg Tardos Annát és Ute Strubot Bécsbe szemináriumokat tartani, és megalapítottuk az Osztrák Pikler–Hengstenberg Társaságot. Az első budapesti hospitálások nyomán született meg a helyszíni, német nyelvű szemináriumok ötlete, valamint a SpielRaum mozgalom és egy nemzetközi munkacsoport, amely rendszeresen találkozott Németországban, Ausztriában és Budapesten. Később svájci és holland kollégák is csatlakoztak. Közösen dolgoztuk ki és készítettük elő az első salzburgi Pikler-konferenciákat is. 

A Pikler-pedagógia iránti növekvő érdeklődéssel párhuzamosan egyre nyilvánvalóbbá vált a magas színvonalú alap- és továbbképzés szükségessége. Számos beszélgetés során végül sikerült megnyernem Tardos Annát egy strukturált Pikler-képzési koncepció kidolgozására, amelynek megvalósítása később a Pikler Verband Europa munkatársaival professzionális szervezeti keretet kapott. 

Előadásomban ezt a folyamatot szeretném bemutatni, valamint azokat a kihívásokat, amelyekkel a közös munka során szembesültünk. 

Szükség van-e képzésre, és miért? Ez a kérdés kezdetektől fogva sokat foglalkoztatott bennünket Annával, hiszen alapvető szempont volt számunkra, hogy a pikleri szemléletet ne módszerként értelmezzék. Egyfelől úgy láttuk, hogy egy magas színvonalú képzés kínálja a legjobb lehetőséget ennek megőrzésére, másfelől felelősséget éreztünk az iránt is, hogy egy tudatosan felépített tanterv révén olyan folyamatban kísérjük a résztvevőket, amelyben szakmai személyiségük kibontakozhat. Tudtuk, hogy ez elengedhetetlen a szemlélet valódi megértéséhez és szakszerű továbbadásához. 

Külön szeretnék kitérni együttműködésünk minőségére is. Hogyan értük el közös célunkat? Milyen szerepet töltött be Anna ebben a folyamatban? Hogyan fejlődött az együttműködésünk, és miben gazdagítottuk egymást? Végül arról is szó lesz, miből láttuk, hogy a Pikler®-képzés tanterve valóban eredményes: mind a szülőkkel végzett munkában, mind a szakemberek – különösen a kisgyermekekkel dolgozó pedagógusok – képzésében és munkájában. 

Seit 1997 luden wir Anna Tardos und Ute Strub nach Wien zu Seminaren ein und gründeten die Pikler-Hengstenberg-Gesellschaft Österreich. Aus ersten Hospitationen in Budapest entstanden die Idee deutschsprachiger Seminare vor Ort sowie die SpielRaum-Bewegung und eine internationale Arbeitsgruppe, die sich regelmäßig in Deutschland, Österreich und Budapest traf, später kamen auch Kolleginnen aus der Schweiz und Holland dazu. Gemeinsam wurden auch die ersten Pikler-Tagungen in Salzburg entwickelt und vorbereitet.  

Mit dem wachsenden Interesse an der Pikler-Pädagogik zeigte sich zugleich die Notwendigkeit einer qualifizierten Aus- und Weiterbildung. In zahlreichen Gesprächen konnte ich Anna Tardos schließlich für die Entwicklung eines strukturierten Pikler-Ausbildungskonzepts gewinnen, deren Umsetzung dann mit den KollegInnen im Pikler-Verband Europa einen professionellen Rahmen fand. 

Im Vortrag geht es darum, diesen Prozess zu beschreiben und seine Herausforderungen zu verstehen: 

Braucht es eine Ausbildung und warum? – Diese Frage hat Anna und mich anfangs sehr beschäftigt, da für uns im Vordergrund stand, dem Anspruch, das Piklerische nicht als Methode misszuverstehen, gerecht zu werden. Einerseits sahen wir in einer qualitätsvollen Ausbildung den bestmöglichen Weg, dem gerecht zu werden, andererseits spürten wir auch die Verantwortung, durch ein entsprechend konzipiertes Curriculum die AusbildungsteilnehmerInnen dahingehend zu begleiten, dass sie ihre fachpersönliche Kompetenz entwickeln können. Es war uns bewusst, dass dies für wirkliches Verständnis und eine qualifizierte Vermittlung dieser Pädagogik notwendig ist. 

Vor allem möchte ich auch auf die Qualität unserer Zusammenarbeit eingehen:  
Wie haben wir dieses Ziel erreicht, welche Rolle hatte Anna dabei, wie hat sich diese Zusammenarbeit entwickelt und wie haben wir voneinander profitiert?  
Und woran wurde für uns sichtbar, dass das Pikler®-Ausbildungscurriculum ‚erfolgreich’ ist – sowohl in der Arbeit mit Eltern als auch in der Arbeit mit Fachleuten, besonders mit PädagogInnen, die junge Kinder betreuen. 

Desde 1997 invitamos regularmente a Anna Tardos y a Ute Strub a Viena para impartir seminarios y fundamos la Sociedad Pikler-Hengstenberg de Austria. Las primeras visitas de observación a Budapest dieron origen a la idea de ofrecer seminarios presenciales en alemán, así como al movimiento SpielRaum y a un grupo de trabajo internacional que se reunía periódicamente en Alemania, Austria y Budapest. Más tarde se incorporaron también colegas de Suiza y de los Países Bajos. También desarrollamos y organizamos conjuntamente los primeros congresos Pikler de Salzburgo. 

Con el creciente interés por el enfoque Pikler surgió también la necesidad de una formación inicial y continua de alta calidad. Tras numerosas conversaciones, finalmente conseguí que Anna Tardos se implicara en el desarrollo de un concepto estructurado de formación Pikler, cuya puesta en marcha encontró posteriormente un marco profesional gracias a la colaboración con sus colegas de Pikler Verband Europa. 

En esta ponencia describiré este proceso y reflexionaré sobre los retos que supuso. 

¿Es necesaria una formación? ¿Y por qué? Esta fue una de las primeras preguntas que nos planteamos Anna y yo, ya que para nosotras era fundamental evitar que el enfoque Pikler se interpretara erróneamente como un simple método. Por un lado, considerábamos que una formación de alta calidad era la mejor manera de prevenir ese riesgo. Por otro, sentíamos también la responsabilidad de diseñar un plan de estudios que acompañara a los participantes en el desarrollo de su identidad y competencia profesional. Éramos conscientes de que ello era indispensable para una comprensión profunda del enfoque Pikler y para poder transmitirlo de manera rigurosa y responsable. 

Me gustaría, sobre todo, detenerme en la calidad de nuestra colaboración. ¿Cómo alcanzamos este objetivo? ¿Qué papel desempeñó Anna en este proceso? ¿Cómo evolucionó nuestra colaboración y de qué manera nos enriquecimos mutuamente? 

Finalmente, compartiré cómo pudimos comprobar que el plan de estudios de la formación Pikler® ha sido realmente un éxito, tanto en el trabajo con las familias como en la labor de los profesionales, especialmente de los educadores que acompañan a niños pequeños. 

Desde 1997, convidamos regularmente Anna Tardos e Ute Strub para ministrar seminários em Viena e fundamos a Sociedade Pikler-Hengstenberg da Áustria. As primeiras visitas de observação a Budapeste deram origem à ideia de realizar seminários em língua alemã na própria cidade, bem como ao movimento SpielRaum e a um grupo de trabalho internacional que se reunia regularmente na Alemanha, na Áustria e em Budapeste. Mais tarde, colegas da Suíça e dos Países Baixos também passaram a integrar o grupo. Juntos, concebemos e organizamos também os primeiros congressos Pikler em Salzburgo. 

Com o crescente interesse pela abordagem pikleriana, tornou-se igualmente evidente a necessidade de uma formação inicial e continuada de alta qualidade. Depois de inúmeras conversas, consegui finalmente envolver Anna Tardos no desenvolvimento de um conceito estruturado de formação Pikler, cuja implementação encontrou posteriormente um sólido enquadramento profissional graças ao trabalho desenvolvido com os colegas do Pikler Verband Europa. 

Nesta palestra, pretendo apresentar esse processo e refletir sobre os desafios que ele envolveu. 

É necessária uma formação? E por quê? Essa foi uma das primeiras questões que ocuparam Anna e a mim, pois era fundamental evitar que a abordagem pikleriana fosse interpretada como um simples método. Por um lado, víamos em uma formação de alta qualidade a melhor forma de prevenir esse risco. Por outro, sentíamos também a responsabilidade de elaborar um currículo que acompanhasse os participantes no desenvolvimento de sua identidade e competência profissional. Sabíamos que isso era indispensável para uma compreensão genuína da abordagem pikleriana e para sua transmissão competente e responsável. 

Gostaria, sobretudo, de destacar a qualidade da nossa colaboração. Como alcançamos esse objetivo? Qual foi o papel de Anna nesse processo? Como nossa colaboração evoluiu e de que maneira nos enriquecemos mutuamente? 

Por fim, mostrarei como pudemos constatar que o currículo da formação Pikler® tem sido verdadeiramente bem-sucedido, tanto no trabalho com as famílias quanto na atuação dos profissionais, especialmente dos educadores que acompanham crianças pequenas. 

Depuis 1997, nous avons régulièrement invité Anna Tardos et Ute Strub à Vienne pour animer des séminaires et avons fondé la Société Pikler-Hengstenberg d'Autriche. Les premières visites d'observation à Budapest ont donné naissance à l'idée d'y organiser des séminaires en langue allemande, ainsi qu'au mouvement SpielRaum et à un groupe de travail international qui se réunissait régulièrement en Allemagne, en Autriche et à Budapest. Plus tard, des collègues de Suisse et des Pays-Bas se sont également joints à nous. Ensemble, nous avons aussi conçu et organisé les premiers colloques Pikler à Salzbourg. 

L'intérêt croissant pour l'approche Pikler a également fait apparaître la nécessité d'une formation initiale et continue de haute qualité. Au terme de nombreuses discussions, j'ai finalement réussi à associer Anna Tardos au développement d'un concept structuré de formation Pikler, dont la mise en œuvre a ensuite trouvé un cadre professionnel grâce à la collaboration avec les collègues de Pikler Verband Europa. 

Au cours de cette intervention, je présenterai ce processus et les défis qu'il a représentés. 

Une formation est-elle nécessaire ? Et pourquoi ? Cette question a beaucoup occupé Anna et moi dès le début, car notre priorité était d'éviter que l'approche Pikler ne soit interprétée comme une simple méthode. D'une part, nous étions convaincues qu'une formation de haute qualité constituait le meilleur moyen d'y parvenir. D'autre part, nous nous sentions responsables de concevoir un programme de formation permettant aux participants de développer leur identité et leur compétence professionnelles. Nous savions qu'il s'agissait d'une condition essentielle pour comprendre véritablement l'approche Pikler et la transmettre avec rigueur et compétence. 

Je voudrais surtout revenir sur la qualité de notre collaboration. Comment avons-nous atteint cet objectif ? Quel rôle Anna a-t-elle joué dans ce processus ? Comment notre collaboration a-t-elle évolué et de quelle manière nous sommes-nous mutuellement enrichies ? 

Enfin, je montrerai comment nous avons pu constater que le programme de formation Pikler® était véritablement une réussite, tant dans le travail avec les parents que dans celui mené avec les professionnels, en particulier les éducateurs et éducatrices accompagnant de jeunes enfants.