Mi is az a Pikler-szemlélet?

 

Pikler Emmi gondolkodásában és gyermekorvosi tevékenységében fontos szerepet játszott a testi és lelki egészség, az egészséges életmód és egészséges fejlődés harmóniája. Hipotézise volt, hogy a gyermek a felnőtt szeretetteljes gondoskodását érezve képes a saját ritmusában, a saját próbálkozásain keresztül fejlődni, a világot megismerni. 

 
 
Már újszülött kortól a gyerek tapasztalatokat szerez. Minél több cselekvésre van alkalma, annál jobban tudja megítélni saját cselekedeteinek következményeit, annál jobban tud tervezni, tudja megérteni, hogy mi az, amire képes, és ellenőrizni, hogy az, amit ő tervezett, sikerült-e.
— Pikler Emmi, 1975.
 
 

Ennek a feltételezésnek a nyomán kezdte meg munkáját a 30-as években Budapesten családok gyermekorvosaként. Támogatta a szülőket, hogy bízni tudjanak gyermekük fejlődésében, tiszteletben tartsák annak menetét és ritmusát. Megtanította a szülőknek, hogyan tudják ehhez az optimális feltételeket biztosítani, hogyan bánjanak a gyermekükkel.
A gyermek szükségleteinek megfelelően alakították életrendjét, gondoskodtak arról, hogy minél többet tartózkodjon a szabad levegőn. Mozgásába, játékába nem avatkoztak be, közvetlenül nem ösztönözték, nem gyakoroltatták. A gondozási szituációban, ebben a valódi kétszemélyes helyzetben, nagy hangsúlyt fektettek a gyermekkel való odafigyelő, meghitt együttlétre.

 
 
Lényeges, hogy minél többre egyedül jöjjön rá a gyerek. Ha mindenben segítjük a feladatok megoldása során, akkor éppen azt vesszük el tőle, ami értelmi fejlődése szempontjából a legfontosabb lett volna. Egészen másfajta tudásra tesz szert az a gyerek, aki önálló kísérletek révén jut el valamihez, mint az, aki készen kapja a megoldást.
— Pikler Emmi, 1976.
 
 

A pikleri szemlélet a gyermekre, mint autonóm személyiségre tekint, megismerni kívánja a gyermeket, hogy ami benne rejlik, azt tudja kibontakoztatni. Azt figyeli, mire is van szüksége a gyereknek, mik az igényei, mi jó neki. Bölcsődénkben is a gondozás kap főszerepet, a szükségletekről való gondoskodás közben, e valódi kétszemélyes kapcsolatban jól alakítható a gyermek-felnőtt viszony.

A gondozónő fizikai és érzelmi biztonságot nyújt a gyermeknek, mindezzel biztosítva a gyerek számára a biztonságos kötődés lehetőségét. A bölcsődei életben szükség van arra, hogy a gyermek az anya távollétében biztonságban érezze magát, bizalmat érezzen egy másik felnőtt, a gondozó iránt.

A gyerekek biztonságérzetét szolgálja az egyénre szabott napirend is, a gyerek szükségleteihez, szokásaihoz alakítva. A csoport kisgyermeknevelői közül az egyik kiemelt felelősséggel tartozik a gyerek iránt, ő a gyermek „saját” kisgyermeknevelője. Amikor a gyerek először érkezik a bölcsődébe, ő fogadja, ő szoktatja be.
A gyermek fokozatosan ismerkedik a bölcsődével, hetekbe telik, mire jól kiismeri magát új környezetében. Ehhez feltétlenül szüksége van gondozónője támogatására.

Pikler Emmi a családoknál folytatott munkája során, de az intézetben is kiemelt jelentőségűnek tartotta, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabad levegőn. A bölcsőde napirendjében is megmutatkozik a hosszú levegőztetés, a mindennapos szabadban való játék a szabad levegőn altatással párosul.